A következő címkéjű bejegyzések mutatása: garda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: garda. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 11., szombat

A Balaton zamata

Ismerősnek tűnik az illat. Jobban mondva a zamat, amit a szél hoz a kis ház erkélyére. Alig 50 méter csak a part. A nád susogása idehallik. Reményteljes vágyakozással vagyok mindig, mielőtt először megpillantom a víztükröt, mikor mélyet szippantok a parton a jellegzetes víz felől érkező szellő egy darabkájába. Lágy hullámok ringatják a part menti nádast, aláfestik a képet, mely elém tárul. A keleti part. A Balaton legszélesebb része tárul a szemem elé, szembe velem a Tihanyi-félsziget, jobbra Almádi, Csopak, s bal felől Siófok. Előttem a csillogó.





Színek,remények

A hullámzásban ettek a legjobban a halak


Ezüstös

Valahogy így képzelem el ahogy letekint....


Szitálóban...


Mint megannyi arc

Káprázat

Csillámok

Elkápráztat. Megszoktam Szigetköz folyóit, a szövevényes ágrendszereket, ereket, ártéri erdőket, zúgókat, zárásokat, ruganyokat, a csalitost. Ez itt más. Mennyire más. Jó az Isten, hogy megadja azt, hogy minden évben legalább egyszer eltöltsek itt néhány napot, s azt részben horgászattal tölthessem. Lenyűgöz a látvány. A fénykép nem adja vissza, csak eszembe juttatja a pillanatot amikor a fotó készült.

Nem tudok betelni a Balaton sokszínűségével. Minden pillanatban változik a színe, a hullámok hol kisebbek, ezüstösen csillogóak, hol pediglen haragos zöldes tajtékzóak, olykor pedig a feszített víztükröt csak a halak pocsolása töri össze. S a part mente is élettel teli, vadkacsák, hódák, szürke gém, küszvágó csér, fecskeraj, sirálypár, hattyúcsapat, dolmányos varjú pásztázza a nádast és környékét. A vízben mocsári teknősök, békák, vízisiklók kajtatnak élelem után kutakodva...

Torony! Torony! Itt HATTYÚ-1-es, Almádi irányába terep felett 60 centire, folytatjuk terv szerint..
Esténként alig vártam hogy elaludjak, hogy újra pirkadjon, hogy újra ott lehessek amikor ébred a tó, s hajnalban már az alkonyatról ábrándoztam kint a parton. 



Él a Balaton! S csak telnek a percek, mire agyam befogadja az élet mindösszes jelét, jelenlétét. Lassan elfoglalom helyem a stégen, etetőanyagot keverek, botot szerelek. Furán néznek ki, vagy csak nekem szokatlan a folyami pecák után a tavi szerelés. No majd meglátjuk, működik-e.



Ütemesen csobbannak az evezőlapátok. Az erősödő hullámzásban táncol az alumínium ladik. Hasítja a vizet. Elszoktam attól, hogy sodrás nélküli vízben húzzam az evezőt. Csak a szél az ellenfél. Vigyázok, a hullámok ne kapjanak oldalba, vicces lenne hogy az első alkalommal a vízbe suppannék. A célterület felett felvillan a képzeletbeli vörös lámpa, s mint a géppuska sorozat nyomán, apró körgyűrűket firkál egy kisebb vödörnyi áztatott kukorica etetés gyanánt.

Húzd!


Ne olyan locsogással!

Nézz hátra, mert a stégnek mész!

Hangos csobbanással érnek a célterületre a bevetett szerelékek. Az egyik könnyebb kis feeder otthonról hozott trágyagilisztával csalizva csábítja a keszegnépet, míg az erős bojlis bot csalitüskével ízesített oldódó pop-up golyócskával próbálja a pontyokat megszólítani. A remény nem hiába érkezett a Balaton partra....

Igazi élményhorgászatok alakultak ki a pár nap lent tartózkodás alatt. A reggeli és az esti rendszeres etetés helyreszoktatta a halakat, s azok nem voltak restek, kapás-kapás hátán alakult ki. Az alkony behozta a komolyabb pontyokat is, s voltak keményebb legények is köztük, melyek kagylópadon, vagy a nádasba törve szabadultak az előkétől, s a horogtól. Persze ez nem mindenkinek sikerült...


Szíííííp....

Ezek se kutyák....

A nappali órák a családdal, sütögetéssel, bográcsozással telt. S a magyar gasztronómia megmutatta azt, hogy bizony helye van a világ elitjében.

Szalonnasütés


Vargányás birkapörkölt


Friss balatoni keszeg paprikás lisztben tárcsán...


A csúcs a vargányás muflonpörkölt volt!!!
Az öregedő délután, a megnyúló árnyékok a horgászat kezdetét jelezte, s hamarosan hajlottak a botok, nyöszörögtek az orsók, s vízbe került a merítőszák is.

Gyere koma

Nem lesz túl nagy

Benne van

Az öröm annál nagyobb!
Nálunk mindenki ért a pecához...

Látott hal.Volt olyan este, hogy vérfürdőt rendeztek az etetésen. Folyamatosan támadták a csalit, bármi is volt az. Tilalom van, visszament mind.....

Alakul a méret


Első napi konyhára szánt zsákmány...

Csodaszép pontyok, szépséges karikák, "papírdévérek", testes bodorkák, ezüstös gardák színesítették a napokat. Bizony ilyen pontybőséggel még nem találkoztunk a Balatonon. Úgy, hogy nem bojlizunk, s valószínűleg nem is fogunk. Ott ez elhanyagolható eredmény lenne, ám sima klasszikus fenekezőhorgászaton a majd félszáz ponty megfogása néhány horgászat alatt, na az azért nem csekélység. A négykiló körüli pontyokból néhány ugyan a konyhára került, ám a kisebbek, amelyek bőven méretesek voltak, esélyt kaptak a növekedésre. Ez így a jó.


Csupa egészséges szép halak. Szép pontyokat a Balatoni túrát megelőzően is fogtam nálunk a Mosonin. Az élmény nem volt ugyanaz.... Kissé keserédesre sikeredett. Hogy miért is?

Kár hogy ő is a friss telepítéssel került ide. Vissza a feladónak....

48-50 cm-s "folyami" pontyok a Mosoniból. Felpumpált zsíros telepített halak... 
Ha több mázsa pontyot beletelepítenek a folyókba, s eltelik egy hét, attól azok a pontyok nem válnak folyamivá. Nem lesz folyami ponty. Sokan tévedésben vannak ebben a tekintetben,hőzöngő melldöngetésük szánalmas tévút csupán. Nem, ezek nem folyami pontyok. Ha a házisertést egy hétig kint makkoltatom a tölgyesbe, az még attól nem lesz vaddisznó. Én sem leszek eszkimó ha Lappföldön egy hetet igluban vacogok... A képlet egyszerű! Hát ezért. Térjünk vissza a Balatonhoz...


Nyugalom

Esteledik


S összegzésképp mit is írhatnék még? A fent leírtak, a képek önmagukért beszélnek. Talán csak annyit még, hogy számolom a napokat, mikorra újra beleszippanthatok először abba az összetéveszthetetlen illatba, amelyet felém hoz a Tihany felől a balatoni szél.....







Kelt: 2019.év Ígéret havának 11.-ik napján



2017. május 7., vasárnap

Balatoni kiruccanás

Tíz év. Kimondani nem sok, ám feleleveníteni az utóbbi kilencet már komolyabb feladat. Idén tizedik alkalommal indultunk le úgy a Balatonra, hogy versenyzünk. Baráti, amatőr békéshalas horgászverseny etapról van szó. Soha nem az számított, ki hogyan szerepel, legalábbis nekem nem. Ennek ellenére sok egyéni helyezés, győzelem, csapatgyőzelem van a hátunk mögött. S mi az ami mégis arra ösztökél, hogy minden évben újra és újra részt vegyünk a május eleji attrakción? 
Messze a Tihanyi-félsziget

Eső előtt tíz perccel besimult a háttér Tihany felé
Elsősorban a Balaton. A Balaton szépsége, a természet, a halak, a barátok, ismerősök, a család, amellyel néhány napot együtt lehetünk ebben a felgyorsult életű világban. Végre van idő, igaz hogy a parton, de a botok mellett jóízűt beszélgetni, koccintani, bográcsolni, nevetni, vidámnak lenni, kiszakadni abból az életből, amelyet ránk kényszerít a napi fogaskerék. Ami nagy úr, s az volt már korábban is, mert:
"A fogas kerekek egymásba marnak, ha fordulnak, forgat a kényszer" (Nagy Feró)
Alkony, remények...
Szó, mi szó, sokszor februárban már égek a láztól, hogy lejussak a Balatonra! Pedig itt nálunk aztán nem lehet panaszkodni, hogy kevés a víz, hiszen van, hogy egyik kedvenc horgászhelyemre mire eljutok, négyszer is hídon megyek keresztül a folyókon, noha a hely csak 15 kilométerre van. Kis folyó, nagy folyó, Lajta, Mosoni-Duna, Ágrendszer, Szivárgó, no meg az Öreg-Duna, nem beszélve csatornákról, átereszekről, öblök, a hullámtér......

Fogok én itt mindenféle halat, kicsit, nagyot, békéset és ragadozót, olyanokat, amelyeket a horgászok 95%-a hírből sem ismer, ám amint megfogom az első balatoni keszegemet, úgy tudok neki örülni, mint aki életében először fog halat. Valahogy így tudnám jellemezni ezt a dolgot.
Kezdődik....
Mivel tavakra nem járok, folyton a sodrás az, amihez a horgászataim igazítom, fura, amikor a rezzenéstelen balatoni víztükör elém kerül. Furcsa a horgászat is. Mit össze agyalok, hogy milyen úszókat, súlyt, kapcsot, miegymást vegyek az előző napi horgászboltos bevásárlás során. Ütköző, még ez, még az, úszófix, ...stb. Mind olyan dolog, amelyet sosem használok. Persze rutin valamelyest azért van, sosem lepődöm meg, hogyan is szereljek matchbotra, feederbotra. Szokatlan a rövid előke, mikor a feederen itthon 80-120 centishez vagyok szokva.....Alapból hosszút kötözök....Az etetőkosárról nem is beszélve. Itthon az esetek 80%-ban csak laposólmot kötök a feederre, hisz az aljzaton túró márna amúgy is megtalálja a csalit, nem kell a sok hivatlan géb az etetőanyagra.....itt máshogy működik minden. Aztán csak sikerül megfelelően összeállítsam a felszerelést.
A túlparti verseny nyüzsgése elől elmenekült hattyú
Ez az év szokatlan volt, hiszen a balatoni kiruccanás előtti héten egész napos havazással viccelt meg az április, majd enyhült, újra lehűlt, esett és fújt, fújt a szél. Ez jelentősen befolyásolta a horgászatot. A víz alig tíz fok felett volt, ami szokatlan, hiszen ilyenkor tizennégy-tizenöt fokos "langymeleg" vízben jönnek ki a partszélre a keszegrajok ívni. Keszegrajok.. 
Borúsan kezdődött a verseny
Na azok most elmaradtak, inkább csak egy-egy kóbor példány mutatta, hogy van azért hal a tóban. A verseny napján meg aztán....Az alig fodrozódó letisztult hideg víz alaposan próbára tette a horgászverseny résztvevőit. A matchbottal dobható távolságon belül hébe meg hóba jött csak egy-két unott dévér. A feederbottal próbálkozók pedig elámulva húzták ki a 70-90 méterre bevetett szerelékkel is a küszöket. Pontyról mindenki csak álmodott. Mintha nem is lett volna. Pedig aztán ami etetőanyag meg kukorica bement.....Majdnem azt hittem, hogy a topográfusok újra rajzolják a térképeket a keleti öbölben egy hosszú part menti zátonnyal.....
Csúszdáig csak pecások...
A versenyen a legszélső szektorba kerültünk, kissé a kikötőbe. Itt mélyebb volt a víz, reméltem, hogy van bent hal, kárász, esetleg ponty is. Csalódnom kellett. Keszeg is csak alig-alig, abból is a kisebbek. 
Első jelentkező szabadítása
Sebaj. Lesz, ami lesz. S lett. meglepetés. Ez volt az, ami mosolyt csalt az arcomra, végre olyan halakkal birkóztam, amelyekre vágytam, amelyekhez ritkán van szerencsém. Az egyik a compó volt. Ő trágyagilisztára éhezett meg, s csodás kapás után vehemensen küzdött. 

Dr. compó, compievics a keleti partról
Kardkeszeg
Őt nem sokkal később követte egy szépséges garda, aki szintén csodás elhúzós kapással jelentkezett..... Él itt Szigetközben is a folyókon, na de valahogy mégis a Balatonhoz köthető őkelme, a balatoni látotthal....

A mi családunkban, csapatunkban a nők is horgásznak!
Párom a mezőny egyetlen hölgy tagjaként évről-évre megméretteti magát a rutinosabb férfi horgászok között. S láss csodát, halat is fog, sőt, volt olyan év, hogy sokáig versenyben volt a verseny legnagyobb halát kifogó címért is. Végre a szervezőség is észrevette kitartását és díjazták, mint női horgászt!
Fárasztás közben



Keresztlányunk ismét kiválóan szerepelt a gyermekek részére meghirdetett egy órás snecifogó versenyen, segítség nélkül, és itt ezen van a hangsúly, negyvenhat darab snecit fogott, amellyel harmadik helyezést ért el a versenyen, s gazdag ajándékkal jutalmazták őt a szervezők. 
Boldogan
Ja igen. Az idén keresztlányunk szerezte meg a csapat számára a legjobb eredményt, hisz én is csak a negyedik helyen végeztem a huszonöt főben maximalizált mezőnyben, mindössze 2185 grammal!!!! Csapatban nem fértünk fel a dobogóra, így a tavaly meghódított vándorkupa végre nem az én polcomon porosodik! A CIHERES TEAM nevű csapatunk azért nem adja fel, jövőre számíthat rá az idei győztes SZÁK-TEAM nevű formáció, hogy kemény harcban csapjuk össze horgainkat
Mintha a tengeren lennénk, homályba vész a túlpart

Alig búvik még a nád, mégis betört egy potyesz a cuccossal......csett...
Hosszúra sikerült a verseny. A következő nap a pihenésről, a bográcsolásról szólt, na meg a pecáról. Ám a pecával most kevesebbet foglalkoztunk, a vaddisznóval annál inkább, hiszen édesapám olyan pörköltet varázsolt belőle, hogy azóta is mindenki azt emlegeti. 
Ha ránézek, érzem a zamatát még most is

Esti vendégek a parton

Hát így zajlott ez a néhány nap, s örömmel nézegetjük a képeket, ahol együtt voltunk, együtt éltünk át szép élményeket, jól éreztük magunkat. Hely szűke miatt csak a békéshalas cuccos fért el. Legközelebb nagyobb autóval megyünk, akkor talán befér néhány pergető bot is majd......






Kelt 2017. év Ígéret havának 7.-ik napján