2016. július 23., szombat

Egyszerű halászlé

Hogy én mennyire szeretem a halászlét.....

Szabadban készítve a legjobb
Ezért is az egyik leggyakoribb halétel, amit megeszek. Szeretem, ha sokféle halból készül. De szeretem az egyszerűsége miatt is. Nem kell semmit túlspirázni, ez az étel az egyszerűségével hódít. Mondhatnánk, ahány táj, annyiféle halászlé, ahány szakács, annyiféle recept, ahány víz, annyiféle ízű hal. Egy biztos, nincs két egyforma ízű halászlé! Jöjjön hát most az elkészítés, kevés beszéddel, inkább képekkel:

1. Alaplének való keszegeket, farokvégeket megmosom, ha kell átpucolom, besózom

2. Négy fej hagymát felkarikázok

3. A keszegeket kimosom, hagymával lábasba teszem, vízzel felöntöm, alákapcsolok

4. Halpatkókat, harcsagerincet kimosom, sózom

5. Forrásban levő alaplé kap egy kanál paprikát (a telefon meg gőzt)

6. Mikor szétfőtt a hal a hagymával, lepasszírozom (jó a tésztaszűrő is erre a célra, ha nincs más)

7. A sűrítményünk kész,  azt vízzel felszaporítom, vigyázva, ne legyen túl híg

8. Megkapja a 2 halászlékockát, pirospaprikát, sót. Ezután összefőzöm, forrás után pár perccel jöhetnek is a halszeletek, meg ha van haltej, vagy halikra

9. Ínyencek felturbózhatják egy kicsit erősebbre is

10. Ha van aranyló ikra, a sótól kimosott halszeletekkel együtt belerakhatjuk azt is. Megvárjuk míg felrottyan, kifehérednek a halpatkók, s amint kezdene elválni a halhús a  gerinctől, levesszük a tűzről az egészet. Kész

11. A látvány se semmi, hát még az ízek

Nem egy nagy mutatvány, de mégis mennyei étel. Zsírt soha nem használok (nem sertéslevest készítek- hehe :-) ), mivel kifő a halak természetes zsírja, ami elegendő hogy megfogja a paprikát. Jelen esetben nyolc féle folyóvizi hal (-ponty, harcsa, bagolykeszeg, karikakeszeg, vörösszárnyú keszeg, bodorka, paduc, kárász-) alkotta meg azt az ízt, melyet leírni nem tudok, csak utalok rá, hogy az ízvilág együttese milyen szépen muzsikált!

Kelt: 2016. év Áldás havának 23.-ik napján 






2016. július 17., vasárnap

"Szabad-e Dévénynél betörnöm?"

"E kapun ellenség oly sokszor rontott a magyarra,
De egyszer sem nyert rajta tartós diadalt,
Ám a nyugat műveltségének ez út ezer évig
Nem volt zárva soha, s hogy biztos legyen itt 
a verseny, A MAGYAR NEMZET rendezte DUNÁJÁT,
Áldja meg ŐT ezután is a gondviselés!"
Elcsúfított emlékmű
Vajon a millenium idején felállított emlékművet hány magyar olvashatta az eltelt évtizedekben? Nézőközönségtől elzárva hirdeti a Morva és a Duna összefolyásánál az égig érő bércekre épített büszke Dévény vára alatt-e sorokat, melyet eltorzítani igyekszik az erőszakosan vörös táblára felrótt tót nyelvű "fordítás".
Bércek a Duna-partról
Ezer éven át eleink álltak őrt a sziklák tetején, s hányszor, de hányszor kellett hírvivőket a hátországba küldeni egy-egy hajóhad láttán....
Tekintélyt parancsoló meredély, melynek lábait a túloldalon Duna papó mossa
Ám a két folyó ölelésében levő településtől kezdődik északra Morvaország. Hiába keresnénk a térképen, csak Szlovákiát, Csehországot találnánk, pedig a Kis-Kárpátoktól nyugatra és északra ott élnek Árpád ideje előttől a morvák. Egyszer csónakokkal úsztattak lefelé a folyón, mikor szót váltottunk. "Nie sme slováci, my sme moraváci!" (Nem vagyunk szlovákok, mi morvák vagyunk!) - mondták akkor. S nyelvben is kicsit más volt a hanglejtés, dallamosabb, kissé a cseh nyelvre hajazó, de mégis más. Szó-szót követett, minek az volt a lényege, hogy ők más nép mint a csehek, másabbak a tótoknál is. A ruszinokhoz hasonlították magukat, nép, több országban élő, sajáttal nem bíró, a magyarokat barátjuknak tekintő! A Kis-Kárpátok és a Morva folyó által határolt terület Morvaország legdélibb nyúlványa, amely Csehországban a délkeleti területre támaszkodik, ahol több mint egymillió morva él. A folyó még mindig hozza az üzenetüket Dévényre: -"Pozdravujeme Maďarsko a pozdravujeme maďarskú národu!" (Üdvözöljük Magyarországot és a magyar nemzetet!) Ezt zúgják a habok Dévény alatt....

Az itt még gyors és éles kanyart szelő Duna papó egyesülve a Morvával megszelídülve lép a magyarok ősi földjére, s erőben büszkén hagyja el azt majd tova a Délvidéken. Ezek a sziklák mikor láthattak utoljára vizával viaskodó halászokat? S mikor lobogott büszkén a vár fokán utoljára a magyar trikolor? 
Duna-Morva összefolyás, az erdő már a labancok földjén áll
Vajon emlékszik-e még valaki a milleniumkor felállított magyar emlékművek egyikére, amelyek közül egy itt magasodott hirdetve e nép ezer évét, s amelyet "műértő" kezek leromboltak, hogy nyoma se maradjon annak, hogy itt egy nép ezer évig küzdött és élt?
Dévényen volt az egyike a hét milleniumi emlékműnek, vajon mennyi áll még belőlük?
S mi maradt még, amiért érdemes elmenni magyarként a Dévényi kapuhoz? Az ősök szelleme itt van, ki magyarként érez, annak lelkét áthatja a hely szelleme, az látja a folyók egymásba fonódását, ahogy a múlt és a jelen is összetartozik, az meglátja őseink dicső évezredét, az látja a boldogabb időket megélt vidéket, az látja, hogy az itt élő nép továbbra is szépen míveli a szőlőket, hagyományként továbbvíve a szőlőtermelő, halászó, hajózó mesterséget, kiegészülve a turizmusból való megélhetéssel. Magyar szemmel kezdtem a nézelődést, de aztán azon vettem észre magam, hogy később már folyami horgász szemmel vizslatom a folyót!
Amikor a Morva, az ősi magyar határfolyó visszafelé folyik, azt jelzi, árad Duna papó
Ott az összefolyás, ott egy törés, egy langó, egy visszaforgó, egy csendes szinte álló rész, felette a víz fölé hajló fák, jászok, domik, harcsák lakhelye, aztán egy kőzátony, mögötte bizonyos van süllő, meg márna is, Ott keszegeznék, ott úsztatnék, este ott süllőznék, hol menyhalaznék ősszel-télen, ....a gondolatok messze szálltak. Mellettem a folyó, felettem a büszke vár a bércen...
Magyarország egykori nyugati kapuja....
Vannak, kik értik még itt a magyar nyelvet, s Dévény vára áll még most is, alatta mit sem változva pedig habot formáz évezredek súlya alatt a Duna és a Morva.

Áll még Pozsony vára is, csak a lobogó idegen rajta

Ki ellátogat Pozsonyba, ne hagyja ki Dévényt sem, ami innen csak egy ugrás a Duna mentén nyugatra!! Mert:

..."Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm, 
Új időknek, új dalaival?"...
(Ady)



Kelt: 2016 év Áldás havának 17.-ik napján.





2016. július 13., szerda

Az angyalok is esznek babot

"Az én kedvencem ugyanis a bab!"
Eljött az idő, eljött. Most nem a halakról, nem a horgászatról, nem a horgászathoz kapcsolódó témában ragadok tollat (klaviatúrát), nem arról írok, hanem teljesen másról. Nézzétek el nekem, hiszen a pofonok már odafent csattognak, fent kopognak a padlón a kiesett fogak, s a hagymás bab illata is csak az angyalok orrát csiklandozza. Carlo Pedersoli, vagy ahogy sokan ismerték Bud Spencer már odafent főzi kedvenc ételét. Az iránta érzett tisztelet vezetett oda, hogy én is megcsináljam az ő kedvencét, a 


HAGYMÁS BABOT

Sok minden nem kellett hozzá, a lehetőségekhez képest próbáltam egy ütött kopott serpenyőt és egy fa kanalat is beszerezni, hogy minél élethűbb legyen a dolog. Nem volt egyszerű. A mai serpenyők, szépek, fényesek, de nem úgy készül benne az étel, hogy átjöjjön az a bizonyos feeling! Ám aki keres az talál! Alapos tisztítás után készen állt a jobb időket látott edény is a feladatra....

A hozzávalók beszerzése ennél lényegesen egyszerűbb volt:

3 szelet kolozsvári szalonna
3 fej hagyma
3 marék előzőleg beáztatott tarkabab
egy kanál zsír
2 dl víz
bors
bazsalikom

egyszerű hozzávalók
A szalonnát megkapatom, a hagymát rászórom, sózom, borsozom, majd hozzáadom a babot, a vizet apránként adagolva az egészet puhára főzöm. Amikor a bab megpuhul, megszórom egy kis bazsalikommal.

főzés közben épphogy gyöngyözzön!!
Mikor kész, tálalom, szigorúan a "westernesen", viseltes serpenyőben. Elfogyasztani kizárólag csak fakanállal szabad!!!

Jó étvágyat!
"Ha bele mered mártani a csőröd, szétrúgom azt a tarka zrityódat!"
Én is így csináltam!
Isten veled Bud!



Kelt: 2016. év Áldás havának 13.-ik napján




2016. július 3., vasárnap

Recept paducra! ;-)

Kedves olvasó!
Meg kell valljam, bármennyire is kedvelem, néha már kifejezetten unom a keszeget paprikás lisztben olajban kisütni. Nem mintha nem ízlene, de néha jobb egy kis változatosság. Ezért van az, hogy olykor felturbózom a bundát egy kis fűszerrel, de van, amikor valami másra vágyom, más ízeket is szeretnék kipróbálni. Biztos sokan ismerik azt, amikor hirtelen, minden alapos előkészület nélkül hamarjában akarunk elkészíteni egy kis sült halat, felhasználva hozzá éppen azt, amit hamarjában otthon találunk. Így esett ez velem a minap is, amikor egy jó kis esti paducozásból tértem haza.

Gyors elhatározást tett követte, s már terjedtek is a finom illatok! Megszületett a 

LILAHAGYMÁS PARADICSOMOS PADUC SZALONNAÁGYON!
elnevezésű recept!

Első lépés, találjuk meg, hol élnek a paducok
Higgye el nekem mindenki, ennél finomabbat ritkán eszik az ember! Jöjjön hát a híres nevezetes, ám végtelenül egyszerű recept, amely nem csak paducra, hanem bármilyen folyami keszegre is sikeresen alkalmazható:

Csak annyit vigyünk haza, amennyit meg is eszünk
Hozzávalók:

1,5 kg tisztított paduc
1 fej lilahagyma
2 darab paradicsom
20 dkg szalonna
5 dkg zsír
5 gerezd fokhagyma
bors
zöldfűszer (petrezselyemzöld, vagy maggilevél)

A hal a fix, a többi simán változtatható, bármire, gombára, sajtra, zöldségre, répára....Csak a fantázia szabhat határt. 

Amit feltétlenül megteszek minden alkalommal, az az, hogy a paducokat alaposan megtisztítom, két oldalt beirdalom, sóval alaposan bedörzsölöm. Állni hagyom a sóban másfél órát. Ezt követően a halakat bő vízzel a sótól kimosom, majd fél órát áztatom tiszta vízben, hogy a halhús is kiizzadja a beszívódott sót. (az apróbb szálkák már ilyenkor eltűnnek). Még egyszer átmosom, (még 1-1 pikkely ha marad, leszedem), aztán lecsepegtetem a víztől.

Beirdalva sózás előtt
A szalonnát vékony szeletekre vágom, a tepsiben szétterítem. Lehet kakastaréjra is vágni, én most nem akartam annyit sz@rozni! :-) A lilahagymát megtisztítom, vékony szeletekre felszeletelem, a paradicsomot és a fokhagymát szintúgy.
Szalonnaágy
Némi hozzávaló zöldség
A halakat a feldarabolt lilahagyma és paradicsomszeletekkel megtöltöm, majd a szalonnaágyra fektetem. A fokhagymát vékony szeletekre vágom. Az irdalásokba helyenként belehelyezek egy vékony szelet fokhagymát, majd kevéssé sózom a halat és borsozom. 
sütés előtt
A tepsit lefóliázom, előmelegített légkeveréses sütőben 180 C fokon 20 percig a fólia alatt párolom. A fóliát leveszem róla, majd meghintem egy kis apróra vágott petrezselyemmel, vagy maggilevéllel, de használhatok szárított változatot is. Ezt követően a fólia nélkül a halat 220 C fokon 10 percig pirítom.
Hát nem ínycsiklandó?
Leginkább száraz fehérbor illik hozzá!
Egyszerű étel, laktató, és rendkívül finom. A halnak szép fehér izmos húsa van, ugyanis életmódjából adódóan szereti a folyók sodrását, nincs iszapíze, mint a tavi halaknak! Hideg házi (!!!) kovászos uborkával, friss ropogós héjú házikenyérrel fenséges ízvilágot ad, nagyon finom, s mint minden hal, a paduc is szeret úszni, ezt ne feledjük!

Egy kellően behűtött pohár száraz, félszáraz fehérbor, vagy fröccs felteheti az "i"-re a pontot! Ez esetben száraz, részben oxidatív "férfias" fehérbort, alacsony 11-12%-os alkoholtartalmú somlói juhfarkot ajánlok a hal mellé!


Ne feledjük, a halat nem szabad agyoncsicsázni, agyonfűszerezni, mert elnyomja az ízét, minél egyszerűbb, annál jobb! Volt, hogy egy horgászatra csak sót és fokhagymát vittem. A fogott keszeget sóztam, fokhagymáztam, nyársra tettem, s megsütöttem, szabad tűzön a Duna parton. Na annál nemigen ettem még jobbat!!!

Végezetül jöjjön egy nyári vers, miközben ízlelgetjük a halat, ízleljük meg a nyarat is ezzel a saját költeménnyel:

Nyár

Madárdal köszönti a hajnalt
Hangosan zúgva, mióta itt járt a kikelet
Akácvirág erdőben sétálva nevetek

Nézd, ott a felhő siratja az erdőt, 
Ott viszi a szél kezemből a kendőt
Nem bánom már, hisz messziről integet 

Nézd milyen vidám a reggel
Kacagva nyílik minden nyári virág,
Hallod te is, hogy derül a világ?

Vidám zenét lüktet a szívem
A nyár íze írja az akkordokat
Virágba fonja a dallamokat!




Bízom benne, a recept is és  a vers is felidézte a nyár hangulatát!



Jó étvágyat!



Kelt: 2016. év Áldás havának 3.-ik napján