2015. október 8., csütörtök

Finomszerelékes úsztatás a Mosoni-Dunán

Úgy kezdem ezt a beszámolót, hogy teszek egy vallomást! Sajnálom azt az elvesztegetett időt, amit a fenekező, feederbotok mellett ülve lesve a jelzőket töltöttem el, ahelyett, hogy a már szívemhez nőtt módszerrel cserkeltem volna be a folyóvizi uszonyosokat. Végig kellett járnom ezt az utat, hogy eljussak idáig, s utólag visszatekintve el kell mondjam, hogy megérte. Sikerült a horgászat egy olyan módszerét elsajátítanom, tökéletesítenem, bár még van hova fejlődni, amely azóta is kedvencem, s télen-nyáron minden évszakban egyaránt alkalmazható. Ez nem más mint a folyóvízi finom szerelékes úsztatás.
Csodásan meglassuló kanyar a város szélén
Van egy ősrégi ezer sebből vérző, de máig megbízható, gerinces, de egyben kellően rugalmas erős 4,20-as három tagos Miami Balzer matchbotom. Kiváló társammá vált az évek során, ám hamarosan fel kell újítanom, ha azt szeretném, hogy elkísérjen még néhány évig a vízpartra. Mára már mint meghosszabbított karom, mint az ujjaim vége, úgy működik, minden apró rezdülésben, érintésben eggyé olvadtunk. Ő volt a társam, míg végigjártam a rögös utat, a folyóvizi úsztatás módszerének elsajátításának folyamán. Meg kell valljam, szeretem ezt a módszert, végig kontaktusban vagyok az egész szerelékkel, minden rezdülést érzek, 
azonnal reakcióképesen, mintha pergetnék, érzek minden odaütést, csippentést.....

Történt egy szeptemberi nap délutánján, hogy kedvet kaptam egy kis folyóvízi úsztatáshoz. Nosza hamar összekaptam magam, s irány a Mosoni-Duna egy gyorsabban sodró, sóderes nem túl mély 60-70 cm-s szakasza. Etetőanyag gyanánt semmi mást nem vittem magammal, csak néhány szelet kenyeret darabokra törve, amelyeket a helyszínre érve egy magammal vitt kisebb krumplis zsákba tettem néhány nagyobb kővel együtt, majd a zsákra kötelet kötöttem, s behajítottam a parttól nagyjából 8 méterre levő távolságra, ügyelve arra, hogy a kötél végét a parton rögzítettem, nehogy a sodrás mégis elszabadítsa, vagy arrébb vigye a lefixált "etetést".

A fent leírt egy szál match botomon egy kis 30-as Browning orsó nyugszik 20-as főzsinórral szerelve. A szerelékemet egy másfél grammos folyami csepp úszó, néhány ólom, 16-os előkezsinórra kötött 10-es Gama horog alkotta. Csalinak 4 szem csontit és kenyérrózsát szántam, s cserélgettem. A vízben levő etetőzsák mögé dobtam, onnan úsztattam le a szereléket nagyjából 10-13 méter távolságra úgy, hogy a horgon levő csali érintgette a kavicsos medret, kissé bukdácsolva követte a  víz sodrát. Olykor meglassítottam, esetenként meg megállítottam a szereléket. 

Hamarosan megjelentek az első halak az etetésen, naná, hogy az idegesítő kis gébek. Őket követte néhány küsz, majd egyszer csak határozottan megállt az úszó, ekkor történt a bevágás, majd a harc, amelynek végén egy szép paduc harapott nagyokat a légtérbe, mikor ajkaival a víz fölé került.
Ezt követően kisebb karikakeszegek, szilvaorrúak jelentek meg, ám eljött egy időszak, amikor több leúsztatást követve sem érkezett érdeklődő.

Már-már elgondolkodtam, hogy talán valamit nem jól csinálok, amikor a következő úsztatás alkalmával hirtelen alámerült az úszó. Bevágtam. A hal megindult a meder közepe felé, de hamar sikerült visszaterelnem. Ő egy szép ifjonc márna volt, akit a sóderesen lefotóztam, majd útjára engedtem.

Ifjonc márna

Itt már vidámabban távozóban
Néhány úsztatást követve ismét kapást tapasztaltam, ekkor szintén egy vésett ajkú tette próbára a gyorsaságomat, pechemre a horog a szákolás előtt kiakadt, s a hal vígan vett búcsút a légnemű világtól, s hamar eltűnt a tiszta folyóvízben. Nem adtam fel, a csontit felcseréltem kenyérrózsára. Szinte egy métert sem úszott a szerelék, amikor újabb kapás érkezett, olyan elhúzós. A tettes egy retur kis pikkelyes pontyocska volt, aki fiatal volta ellenére remekül alkalmazta a sodrás segítségével betanult szabaduló mozdulatokat, de mivel nem Hudini volt az oktatója, hamarosan megmeríthettem, hogy aztán egy gyors fotót követően útjára engedjem.
Hejj, hol van öregapád, mikor teszi tiszteletét nálam?
Még néhányat úsztattam kenyérrel, amikor ismét egy hirtelen kapás következett, a közben már alkonyba burkolózó szürkületben, a tettes ezúttal is egy szép vésett ajkú paduc volt. Vele együtt már két paduc a szákban volt. A sötét miatt már nem láttam rendesen, ezért az úszóhoz rögzítettem egy fénypatront, mivel az úszó nem arra volt kiképezve, hogy patront rögzítsünk bele, gyors megoldásként az úszó felső szárához egy darabka szigetelőszalaggal rögzítettem a patront. A szereléket könnyítenem kellett egy söréttel, mert megváltoztak a súlyviszonyok. Aki horgászott már sötétben fénypatronnal, annak ismerős lehet a sztori, a víz fölött repülő fénypatronra rávetődtek a hely repülő fenegyerekei, a bőregerek, ám szerencsére nagy galibát nem okoztak, hamar rájöttek, hogy ez a falat nem nekik való. 

Néhány karikakeszeg és kis szilvaorrú jelentkezett még a sötétben, majd, átengedték a placcot a reménynek. Az én reményemnek, hogy talán egy komolyabb ellenféllel mérem össze az erőmet. Szinte nem is néztem az úszót, ujjheggyel érintve fogva a zsinórt éreztem néhány apró odacsípést, mikor gondoltam, hogy visszahúzom a szereléket, de ekkor határozottan megállt az úszó, én reflexből azonnal bevágtam. A bot félúton megállt a kezemben, s az orsó felsírt. Azonnal sodrással szemben tört előre a tettes, amiről rögtön gondoltam, hogy márna lesz. Jó 20 perces fárasztást követően, mivel nem mertem erőltetni a nagyobb halat a szakítás veszélye miatt, sikerült szákba terelnem a kereken két kilós folyami torpedót. Az öröm határtalan volt. 
Ők most hazajöttek velem...
Még fél órát úsztatgattam, de csak két kölökmárna jött, amelyeket gyorsan szabadon engedtem, majd búcsút vettem szeretett Mosoni-Dunámtól. S hogy miért is inkább ez a módszer? Finomabb, élvezetesebb, közvetlenebb, nem mellékesen több hal is horogvégre kerül, tehát mozgalmasabb, mint a fenekezés. Hozzáteszem, ha mód van rá, nem hagyom el a fenekező módszert sem, van, mikor bent van egy feeder a biztonság kedvéért, ám legtöbbször élő kishalas, vagy halszeletes fenekező bot van bevetve kissé távolabb az úsztatásra kijelölt pályától, mert nem ritka, hogy a kishalak után bejön valami komolyabb ragadozó....


Kelt: 2015. év Magvető havának 7-ik napján....









17 megjegyzés:

  1. Szia mosoni horgász!
    Elolvastam as összes cikket,menyhalas nagyon tetszik,de mindegyik nagyon érdekes!
    Le a kalappal előtted!:-))
    Üdv Kajo!

    VálaszTörlés
  2. Ja és gratulálok az oldaladhoz!

    VálaszTörlés
  3. Kajo!
    Részemről a megtiszteltetés hogy olvasol!
    Én emelem a kalapom előtted, mert láttam "odaát" a 10 kilós csukádat, de mivel teljesen levonultam a túloldalról, nem volt alkalmam gratulációm nyújtani feléd, ezért azt most itt megteszem!
    Köszönöm szavaid, igyekszem érdekessé tenni ezt az oldalt, s leginkább olvasottá, hogy másoknak is örömet okozzak vele a sötét őszi-téli estéken.....

    VálaszTörlés
  4. Szia sala!
    Faja irás, jó a blog.
    Szépek a halak, fotók.
    Üdv. Bicska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Részemről az öröm, hogy benéztél!
      Néha még nézegetek "odaát", de már nem lépek be....
      Köszönöm, igyekszem! :)

      Törlés
    2. Ha már peca nincs, legalább jókat olvassak. Az is faja, hogy beláthatok a Te világodba. Szép hely ez a szigetköz!
      Grat még1x! Jó az irány. Csak a gyökszi ne jelenjenek meg itt. ;))
      Üdv

      Törlés
  5. Azokat ki tudom dobálni, ne aggódj. Nem tudtam igazán kibontakozni a másik oldalon, de itt más a helyzet, lesz sok-sok élménybeszámoló és kép.
    Sajnos időm nem sok van most írni, de heti egy bizonyosan, de általában heti kettő írás lesz majd....:)
    De még csak az elején vagyok, két hete sem él még a blog. Szeretnék szerény és tárgyilagos lenni, mint a horgászok nagy része, meg reklám és öntömjénezés mentes, ezért tervezem, hogy egy-egy embert néha meghívok, hogy írjon, vagy én írok róluk! :)
    Meg még sok tervem van, a legújabb az egy retrocuccos retropeca lesz, talán már szombaton, talán vasárnap meg is jelenik.....:)
    Örülök, hogy itt vagy. Kiírom majd a mail elérhetőségem, és lehet írni oda is...
    Üdv

    VálaszTörlés
  6. Gratulalok az oldalhoz. Udv, Póc

    VálaszTörlés
  7. Szívből örülök!
    Eszembe vannak a közös pecáink....
    Üdv

    VálaszTörlés
  8. Retró peca, jó, hogy mondod. Elő kell szednem az öreg Germina+Riobi párost, megyek a balcira október végén ;))). Már ha az időjárás engedi.

    VálaszTörlés
  9. Majd tervezek veled Bicska egy interjút a műcsalikészítésről néhány képpel... Ha érdekel akkor jelezd s mailben lebeszéljük! :-)

    VálaszTörlés
  10. Ok beszéljünk mailben.
    Még a Pecán küldtem a @-mat, talán.

    VálaszTörlés
  11. ide írhatsz:
    rezfarku@gmail.com
    Nekem nincs meg a mail címed....:(

    VálaszTörlés
  12. Üdvözletem!

    Az én kis Mosoni Dunai történetem, az egy év folyamatos horgászat szeretett folyómon a Mosoni Dunán. Salynos abban az 1 évben valamit nagyon rosszul csináltam, mert csupán 1-2 keszeg jött, meg millió egy géb. Salynos nem is találtam olyat, aki tudott vólna mutatni 1-2 jó taktikát, így változtattam és egy tóra ( Győri Marcal tó nem tudom ismeri-e ) váltottam ki az éves ifjusági engedélyt. Viszont most következő évben betöltöm a 18. életévemet, és drága lenne oda az engedély, ezért visszatérek a HTSZ es engedélyre. ( szerencsére nagymamám kertjének a végében elfolyik a Mosoni Duna, szóval lesznek ott jó kis pecák.)
    Nagyon jó kis írás volt, és szerintem én is így fogom kihasználni a két botot. Az egyiket beállíttom vagy fenekezni, vagy rablózni, a másikkal meg úsztatgatok. Azt szeretném megkérdezni, hogy mekkora sodrásba horgászik, illetve, hogy eteti is azt a helyet ahol horgászik, vagy bármilyen helyre odamegy, és etetés gyanánt burgonyászsákban kenyérrel etet?
    Előrre is köszönöm válaszát

    Üdvözlettel: Ádám

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ádám!
      Örülök hogy megkerestél. Természetesen etetem a helyet ahol horgászom, de csak a horgászat időtartama alatt. Változó sodrásban horgászok, eszerint oszlik meg a zsákmány is. Mivel úsztatok, s a csali a fenék felett sodródik, géb nem jön. A lassabb vízen dévér, karika, ponty, szilvaorrú, míg az erősebb sodrásban koncér, jász, paduc és márna a jellemző, de ez függ a mederfenéktől is, iszaposabb, vagy kavicsosabb. Néha használom a kenyereszsákot! Beválik!
      Ha van még kérdésed, ide írj: rezfarku@gmail.com

      Üdv!

      Törlés
  13. Nagyon örvendek ismeretségünknek....mi több az irományaid csodálatosak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. De név nélkül nem tudom ki vagy! ;)

      Törlés